“Szomorúság tört rám, mint mindig, valahányszor életem fordulópontjához ér, akár olyanhoz is, amit én akartam. Lótok-futók, halálra fáradok, töröm magam, hogy elérjem, amit akarok, aztán amikor előttem az új élet, eszembe jut a régi összes, mélyen bujkáló, elfeledett öröme, bánata… Istenkém, nem akarok felejteni. Nem akarok új életet, félek. Persze, azért belevágok. De a szomorúság, az égő fájdalom valahol mélyen bennem marad.”
—Brunella Gasperini: Ő és mi
June 2013
18 posts
ahogy iszogattam a reggeli, természetesen esőerdő-certifikált meg fair trade meg nemtudommilyen kávémat, szójatejjel és barnacukorral (nagyon finom!), és azon gondolkodtam, hogy milyen egészséges vagyok és milyen környezettudatos, pillanatnyi elmezavaromban regisztráltam egy kalóriaszámlálgatós oldalra, ami analizálja, hogy mit eszek, nem a kalóriák miatt, hanem hogy ha valaki megint azzal jon, hogy milyen egy önsorsrontó* vegetáriánus vagyok, akkor dobálózhassak számokkal, hogy nem is.
és akkor az elmúlt néhány nap analízise alapján most kiderült a számomra, hogy de, és igazán nem tudom, hogy mit csináljak. (lehet, hogy veszek egy doboz vastablettát, hogy megnyugtassam a lelkiismeretem.) még egy dolog, ami miatt aggódhatok.
*már régen le akartam írni ezt a szót.
“Hogyan számíthatjuk ki, milyen gyorsan hűl le egy csésze kávé? Ha a kávé csak meleg, hője bármi hidrodinamikai mozgás nélkül szétszóródik. A kávé mindvégig állandósult állapotban marad. De ha kellően forró, akkor egy konvektív áram a csésze aljáról felviszi a forró kávét a hidegebb felszínre. Ez a konvekció szépen láthatóvá válik, ha egy kis tejszínt csurgatunk a kávéba. Bármily bonyolult legyen is a kavargás, aligha kétséges, mi felé halad a rendszer. Mivel a hő szétszóródik és a súrlódás lelassítja a mozgó folyadékot, a mozgásnak szükségszerűen meg kell szűnnie. Lorenz némi szarkazmussal csak ennyit mondott erről egy tudományos eszmecserén: „Adódhatnak nehézségeink, ha tudni szeretnénk, mekkora lesz egy perc múlva a kávé hőmérséklete, de szinte egyáltalán nem kerül fáradságba megmondani, hogy mekkora lesz egyóra múlva.”
—
Gleick: Káosz
a napi kávés idézet
megettem egy mangót meg egy almát, és a kalóriaszámláló szerint ez máris a napi normális cukorbevétel 158%-a volt. így próbáljon meg az ember egészséges lenni.
“He became another data point in the American experiment of self-government, an experiment statistically skewed from the outset, because it wasn’t the people with sociable genes who fled the crowded Old World for the new continent; it was the people who didn’t get along well with others.”
—nagyon bánom, hogy végére jutottam a Franzen-könyvnek, elolvasgattam volna még vagy másik hatszáz oldalt.
Mohammed kizárta magát a mosodából
ezért nem sikerült megnéznem azt a lakást, ami miatt másfél órát utaztam. egészen bulgakovi fordulatokkal dolgozik az élet forgatókönyvírója.
amikor tegnap éjjel jöttem hazafelé (hajnali négy, Stratford), akkor két “bandatag” külsejű fiú elém ugrott a sötétből, és azt kiabálták, hogy BÚÚÚ. az érzékeny lelkemnek az enyhe éjszakai trauma is elég.
Pirospont helyett: kismacska →
nyest.hu
a gémifikáció az utolsó elefánttornyokat is ostromolja :( :( :( :(
sajnos ezt kénytelen leszek használni :(((
beautiful.
gondoltam, megnézem IMDB-n, hogy mikor mutatják be végre itt is a Gondry-féle Tajtékos napokat, mert kezdett gyanús lenni, hogy otthon már régóta játsszák, és erre mi van? na mi?
hogy NEM MUTATJÁK BE! (legalábbis idén nem.) hónapok óta várok arra a filmre, erre pedig nem játsszák. bumm. (mire meg hazamegyek, addigra otthon nem lesz.)
megnyugtató a tudat, hogy az életben bizonyos dolgok soha nem változnak.
a kékhalál windows 8 alatt is kék.
vajon jó jel, ha a lakáshirdetésben elsőként azt emelik ki, hogy van meleg víz?
tudom, hogy általában nem túl izgi mások álmairól olvasni, de én azt álmodtam, hogy a reggeli kávémmal véletlenül megittam az aranyhalainkat, és ettől persze annyira rosszul lettem, hogy rögtön felébredtem, és azóta is alig merek inni bármit is.
(egyszer a valóságban véletlenül megittam egy molylepkét éjszaka, ami megfulladt az elöl hagyott pohár narancslémben. évekig nem ittam utána narancslét.)
May 2013
31 posts
amikor tegnap csak a hangoskönyv kb. felénél realizáltam, hogy a könyv valójában lineáris történtvezetésű lenne, csak összevisszára van állítva a lejátszás, akkor könnyű volt meggyőznöm magam, hogy csak azért tűnt fel ilyen lassan, mert olvastam a könyvet, ezért nem zavartak a nagy ugrások. ráadásul én így is nagyon élveztem.
