April 22, 2014   2,130 notes

lobomotiv:

archiemcphee:

As part of a tour put on by an organization called The Mystical Arts of Tibet, a group of Tibetan Buddhist monks from the Drepung Loseling Monastery in India recently visited the Crow Collection of Asian Art in Dallas, Texas. They were there for a weeklong residency during which they constructed this magnificent Tantric Buddhist mandala sandpainting.

The monks will spend up to eight hours a day working together on one of their sandpaintings. The process starts with an opening ceremony and the consecration of work site.

Each work begins as a drawing, the outline of the mandala. Then, colored sand is poured from traditional metal funnels called chak-purs. Each monk holds a chak-pur in one hand, while running a metal rod on its grated surface; the vibration causes the sands to flow like liquid.

Once the sandpainting has been completed it is ceremoniously destroyed using a ritual vajra.

"The sands are swept up and placed in an urn; to fulfill the function of healing, half is distributed to the audience at the closing ceremony, while the remainder is carried to a nearby body of water, where it is deposited. The waters then carry the healing blessing to the ocean, and from there it spreads throughout the world for planetary healing."

Click here to learn more about The Mystical Arts of Tibet

[via My Modern Metropolis]

Hapci

gyerekként egyszer az iparművészetiben láttam tibetieket élőben mandalát készíteni, nem hiszem, hogy valaha elfelejtem.

April 19, 2014   4 notes
Ez a kis izé itt áll a Délinél, na de mi ez a kis izé?

Ez a kis izé itt áll a Délinél, na de mi ez a kis izé?

April 19, 2014   3 notes

Na, mindjárt véget ér hosszúra nyúlt kiruccanásunk Budán, a vár meg a város persze hiányozni fog, meg ez a mai lézerharc is olyan jó volt, hogy szívesen megismételném mielőbb, de azért már hazahúz a szívem Brixtonba. (Persze még mindig lehet, hogy nem engednek át a határon, aztán maradunk ahol vagyunk.)

April 14, 2014   1 note

most már tényleg elég sok barátommal találkoztam ahhoz, hogy statisztikát készítsek arról, hányan kérdezik meg, szavaztam-e.

egyelőre csak egyetlen ember volt, aki nem.

April 12, 2014   2 notes

És elmondom, mi a legrosszabb: a telefon. Nincs már magyar SIM-em, úgyhogy vettem a media marktban egy egyszerű, feltöltőkártyás SIM-et. Ahhoz, hogy használni tudjam, regisztrálni kellett telefonon, melynek során egyeztették az adataimat a BM adatbázisával. Bónuszként pedig küldtek egy ajánlott levelet az állandó lakcímemre, és az abban lévő számot két héten belül el kell nekik küldeni, ha nem akarom, hogy letiltsák a SIM-et.
Persze mostanra már visszaraktam az angol kártyám, mert a magyarnak sokkal magasabb a percdíja, de azért a “SIM-eszközkészlet” nevű alkalmazás letörölhetetlenül beleégette magát az androidba, így téve felejthetetlenné ezt a kis kalandot.

April 11, 2014   3 notes

Az első véletlen találkozás a hármas metrón történt, még a repülőtérről hazafelé, és azóta minden napra jutott legalább egy.
Ez hiányzik, ezek a véletlenek. (Olyan kicsi ez a város; mindig olyan nagynak tűnt.)

April 11, 2014   7 notes

nem azért vagyok bátor, mert haza mertem utazni a Magányosan Álló Házba vagy mert fel merek hívni embereket, hogy találkozzanak velem, hanem azért vagyok iszonyatosan bátor, mert foglaltam időpontot fogorvoshoz!

(ez nem a “magyar ember nem jár külföldön fogorvoshoz”, hanem az “átléptem a határt és azóta szenvedek”.)

April 11, 2014   12 notes

anyuvigyelhaza:

Fiuk, akik azert segitenek, mert no vagyok es csinos. Ilyenkor er elfogadni a segitseget vagy emancipaltan bele kell gebedni a pakolasba?

internetszerelő srác aki nem kérte el a hatvan fontot, csak nevetett rajtunk.

ér elfogadni.

April 9, 2014   40 notes

Az OEP-nél

April 8, 2014   6 notes
April 7, 2014   3 notes

az este kérdése, hogy a répatorta a kézipoggyászba vagy a feladottba menjen-e.

(meg hogy mennyire lesz tragikus a határátlépés a gyerekkel megint, és elég-e ha a gyámügyes papírokat viszem két nyelven meg az iskolalátogatási igazolást.)

April 6, 2014   119 notes

A londoni külképviseleten

sztupy:

nem volt fülke, így a szavazás annyira titkos volt, hogy tisztán láttam, hogy itt mindenki Jobbik szavazó, ők meg tisztán látták, hogy én meg <cenzúrázva>

hah, azért volt jó reggel hétkor menni, mert akkor még el lehetett bújni egy sarokba. (na de tényleg, ez az élmény.)